A koktélok között némelyik szinte kultikusnak számít - de tudod-e, honnan ered például a Piña Colada vagy a Mojito, amikor egy hétvégi partin a barátnőiddel vagy a pároddal kortyolgatod? 

Maga a koktél mint italféleség nem túl régi, először az 1800-as évek elején említik, az első definíciója is ebből az időből származik. Az amerikai szesztilalom újabb lökést adott a fogyasztásának, hiszen az ellenőrizetlen minőségű röviditalokat sokszor ajánlatos volt inkább felhígítva, édesítve inni. Mára a koktél az egyik legnépszerűbb itallá vált, amivel társaságban, partikon vagy egy hétvégi bulin, két szám között a bárpultnál kicsit megpihenve szívesen frissítjük magunkat. 

A számtalan koktélféleség között találunk ikonikus italokat, amelyeknek semmit sem változott a receptje, és a mai napig kimondottan népszerűek. 

1. Piña Colada

Ez is egy igazi karibi koktélcsoda, nevének jelentése “szűrt ananász”, ami utal ennek az - ugyancsak fehérrum-alapú - koktélnak a másik fő alkotóelemére. Azt, hogy ki keverte ki először, lehetetlen kibogozni, de az biztos, hogy az ital Puerto Ricóból származik - nem véletlenül választották meg az ország hivatalos italának 1978-ban. Több eredetmítosz is San Juan városához kötődik. Ezek közül az, amit a legtöbben elfogadnak egy Monchito becenevű, egyébként Marrero Núnez névre hallgató bartendert tartja a koktél ötletgazdájának. A források szerint Núnez 1945 nyarán, a San Juan-i Hilton Carribean Hotelben, a Beachcomber nevű bárban keverte az első Piña Coladát. 

A többi eredetverizó is ehhez a városhoz, csak más intézményhez, más személyekhez köti a koktél létrejöttét (egy kivétellel). Így az sem zárható ki, hogy a koktélt egy Ricardo García nevű bártender találta ki, aki állítólag egy Coco Loco nevű welcome drinkkel várta a vendégeket a fent említett Hiltonban. Ez a rumból, kókusztejből és kókuszból álló, kókuszdióban felszolgált ital igen népszerű volt, ám egy alkalommal egy sztrájk miatt a szálloda bárjába nem érkezett kókuszdió. García tehát jobb híján ananászban kínálata az italt, ami annyira tetszett a vendégeknek, hogy ettől kezdve a koktél alkotórészévé vált az ananászlé. (A fent említett kivétel pedig az az eredetmítosz, amely szerint egy Puerto Rico-i kalóz alkotta meg az italt még az 1800-as években.) 

2. Bloody Mary

A koktélok eredete gyakran kibogozhatatlan, többféle verzió kering, és pontosan nem lehet tudni ma már, melyik az érvényes - a Bloody Mary sem kivétel. Abban mindenki egyetért, hogy ennek a vodkaalapú paradicsomos koktélnak a feltalálója Fernand Petiot. Egyesek szerint már az 1920-as években kikeverte az első olyan vodkaalapú koktélt, amit paradicsomlével hígítottak. Méghozzá Párizsban, a Harry’s New York Bar-ban, de az itallapon ekkor még biztosan nem jelent meg. Egy évtizeddel később azonban Petiot már a New York-i King Cole Bar-ban dolgozott, és itt már rendelni is lehetett a koktélt. 

A Bloody Mary ismerttségén és népszerűségén sokat dobott a Smirnoff vodkagyártó óriáscég intenzív reklámja az ‘50-es és a ‘60-as években. Egy ilyenben szerepelt George Jessel humorista mint a koktél ötletgazdája - sokan tévesen azóta is őt hiszik a Bloody Mary megalkotójának. A zellerszár pedig állítólag úgy került bele valamikor a ‘70-es években, hogy egy chicagói bárban éppen elfogyott a szívószál, és egy leleményes bártender zellerszárat tett a pohárba helyette. 

3. Mojito

Egy vérbeli kubai koktél, amelynek fehér rum adja az alapját, lime-lé és menta ízesíti. A Karib-tenger évszázadokon át a kalózok paradicsoma volt, és vannak, akik ezt a koktélt is ebből az időből eredeztetik. Francis Drake, aki I. Erzsébet angol királynő felhatalmazásával fosztogatta a spanyol gályákat, 1539-ben engedélyt kapott Őfelségétől szeszes italok, kevert italok árusítására. Innen ered a draque nevű ital (ez volt Drake beceneve), ami még a rum őséből, az aguardientéből készült. 

Egy másik elképzelés szerint a 19. századi kubai cukornádültetvényeken dolgoztatott, Afrikából behurcolt rabszolgák találták fel a Mojito ősét. Akárhogy is, az 1920-as évek végén már a Mojito számított Kuba nemzeti italának. A szesztilalomnak köszönhetően pedig sok amerikai turista látogatott a szigetre, akik aztán odahaza is népszerűvé tették ezt a koktélt. 

+2 A 007-es ügynök két kedvenc itala

Fotók: Pixabay

Ian Fleming kémtörténeteinek főhőse általában vodkából és száraz Martiniből álló, olajbogyóval díszített koktélt iszik. Érdekesség, hogy a klasszikus James Bond mondat: “Rázva, nem keverve” eredetileg William Somerset Maugham angol írótól ered, aki szerint „A martini koktélt mindig keverni kell, nem rázni, hogy a molekulák érzékien üljenek egymáson”.

A dolog azonban nem ennyire egyszerű, a híres titkosügynöknek ugyanis van egy másik kedvenc koktélja is. Ez a Vesper Martini névre hallgató ital döntően ginből és némi vodkából tevődik össze, valamint eredetileg Kina Lillet francia vermutból, ami ma már Lillet Blanc néven fut, és egy kis vágott citromhéjjal is kiegészítik. 

Nem csak szürcsölni szeretnéd a koktélokat, de arra is kíváncsi lennél, pontosan hogyan kell őket elkészíteni? 
Akkor a legjobb, ha olyan bartenderektől lesed el a koktélkészítés műhelytitkait, akik a legfelkapotabb hazai és külföldi bárokban szerezték a mögöttük álló sok éves szakmai tapasztalatot. A Bestmixer az egyik legrégebbi és legrangosabb hazai mixersuli, melynek mixer tanfolyamain akár műkedvelőként is részt vehetsz. De a tanfolyam végére profi bartender is válhat belőled, és olyan helyekre is bejuthatsz az általuk adott oklevéllel, ahol eddig talán vendégként sem fordultál meg soha.