Réka még csak tizennégy éves volt, amikor először jelentkezett nála a pánikbetegség egyik tünete. Rettegett, hogy bárkinek is beszéljen a problémáról, ugyanis azt hitte, hogy megbolondult. A szorongás lehetetlenné tette a napjait, nem mert iskolába járni és ha metróval kellett utaznia, halálfélelme volt. Azt hitte, sosem kapja vissza az életét. – Tizennégy voltam, amikor először kaptam pánikrohamot. Viszonylag gyorsan elfelejtettem, de aztán négy év múlva újra visszatért a nyomasztó érzés, és akkor nem engedett olyan könnyen szabadulni. Emlékszem, az osztályteremben ültem, és azt éreztem, hogy ki kell mennem,...
„Mindig a menekülő útvonalat kerestem" – Amikor a pánikbetegség lehetetlenné teszi a mindennapokat
A bejegyzés folytatódik